Facebookon összefutunk időnként az alábbi üzenettel: "kivagy"
Ettől bizony tényleg kivagyunk, mert az együgyű szerencsétlen üzenetküldő még egy kérdőjelet sem tud az üzenete végére biggyeszteni, hogy a kezdőbetű nagyságáról, és az egyéb helyesírási hercehurcákról már ne  is beszéljünk...

Nos, akit érdekel, itt egy pár mondatos bemutatkozás nem csak a "kivagy"-félék számára:

Mióta ember létezik, fontos téma az "A"-ból "B"-be jutás, avagy a közlekedés kérdése.
Valaha, a gyalogos, és a lóháton történő közlekedés idején még nemigen volt szükség komolyabb szabályozásra, jól elfértek egymás mellett (előtt, mögött, alatt, felett) a közlekedő felek, és gyakran előfordult, hogy az elsőbbség kérdését az erőviszonyok határozták meg. A népesség növekedése, és a technika fejlődése azonban külön életformává változtatta a közlekedést, amelyre iparágak épülnek, és amelyet jogszabályok igyekeznek megfelelő keretek között tartani, valljuk be őszintén, nem mindig sikeresen.

A mai "civilizált" világban a közlekedés résztvevői, és a közlekedés biztonságáért felelős hatóságok nem minden esetben állnak "egy oldalon". Az ész nélküli szabályozás, valamint a bevételorientáltság miatt a partnerség helyett gyakran egymás ellenfeleivé válnak a gépjárművezetők és a rendőrök.

Közösségünk neve egy régi "népszokásból" ered, ami abból állt, hogy ha valamilyen eseményt láttak a közlekedés résztvevői a közutakon, akkor ezt néhány közismert, egyezményes jelzéssel tudatták a szembejövőkkel. Az esemény bármi lehet ami beleszólhat a közlekedés rendjébe, vagy elterelheti a figyelmet, esetleg veszélyhelyzetet teremthet, pl. lerobbant jármű, kidőlt fa, kifolyt olaj, baleset, stb., vagy amiről a legtöbben ismerik, a rendőri ellenőrzés, illetve sebességmérés.

A jelzés szinte minden esetben a távolsági fény 2-3, közvetlen  egymás utáni rövid felvillantásával kezdődik, amely a járműre, illetve annak vezetőjére irányítja a szemből érkezők figyelmét, aki azután kézmozdulattal pontosítja a jelezni kívánt eseményt, pl. sebességmérés esetén általában a mutatóujjal szoktak körözni.

Ha a "villogást" nem követi semmilyen kézmozdulat, akkor bármilyen egyéb eseményre is utalhat, pl. arra, hogy lakott területen kívül elfelejtettük bekapcsolni a világítást, a nappali menetfényt, vagy épp ellenkezőleg, bekapcsolva felejtettük a távolsági fényszórónkat, kint felejtettük az irányjelzőt, vagy valami rendellenesség látszik a járművünk külsején, amit így hoz a tudtunkra.

Ha tehát ilyen jelzéssel találkozunk, mindenképpen jó, ha az elkövetkező néhány kilométeren a szokottnál is figyelmesebben vezetünk, és még hasznosabb, ha a jelzett eseményt észlelve továbbítani is tudjuk a szembejövőknek a fent körülírt módon (villogunk rájuk).

Erről szól tehát a "Villogj Ha Rendőrt Látsz" története, ezt a régi jó szokást igyekszünk feleleveníteni, terjeszteni.
Ha egyetértesz ezzel a dologgal, ha hasznosnak találod, akkor csatlakozz hozzánk a facebookon, és a közutakon is.

Elérhetőségeink:

Villogj Ha Rendőrt Látsz (közösség, lehet lájkolni):
Villogj Ha Rendőrt Látsz (személy, ismerősnek lehet jelölni):

Köszönjük hogy időt szántál ránk, baleset, és büntetésmentes kilométereket kívánunk!